Kezdőlap Blog Transzfer-kibeszélő

Transzfer-kibeszélő

1461
0

Mozgalmas volt a januári átigazolási időszak, ahol igen meglepő igazolások is születtek. Új sorozatunkban egy-egy csapat januári teljesítményét vizsgáljuk meg – első alkalommal az 5 topliga mindegyikéből kiválasztottunk egy szereplőt.

ANGLIA – NEWCASTLE UNITED

5 új játékos érkezett a Newcastle csapatához a szaúdi-éra első átigazolási időszakában.

  • Bruno Guimarães (Lyon, €42,1M)
  • Chris Wood (Burnley, €30M)
  • Kieran Trippier (Atlético Madrid, €15M)
  • Dan Burn (Brighton, €15M)
  • Matt Targett (Aston Villa, kölcsönben)

Ez összesen 102,1 millió eurós befektetés. Eközben három játékos erősítette a távozók névsorát, de mindannyian kölcsönbe mentek, így bevételt nem generáltak. (Nem mintha a klub jelenleg rá lenne szorulva)

  • Freddie Woodman ➞ Bournemouth
  • Jeff Hendrick ➞ QPR
  • Matty Longstaff ➞ Mansfield Town

Ha megnézzük újra az érkezők névsorát, azt látjuk, hogy a klub átmeneti megoldásokban gondolkodott, nem feltétlenül a hosszútávú jövőre gondolva. Ezt a hipotézist alátámasztja egyrészt a játékosok kora: Burn már 29 éves, Wood 30, Trippier pedig 31. Másrészt, hogy olyan profilok érkeztek a klubhoz, akik valószínűleg még a Championship-et is bevállalnák egy esetleges kiesés után. Ez alól talán csak Guimarães tűnik kivételnek, akiről ezt nehéz lenne elképzelni. Ugyanakkor többen a pályafutásuk utolsó szakaszához közeledve egy kellően nagyvonalú fizetéssel valószínűleg meggyőzhetőek, hogy segítsenek az élvonalba való visszajutásban, és ne hagyják el a süllyedő hajót. Hogy hogyan rakja össze Howe a vadonatúj védelmét; hogy képes lesz-e szignifikáns javulásra a csapat, vagy továbbra is megállíthatatlanul robognak majd a kiesés felé – ezeket egyelőre nehéz lenne megjósolni.

OLASZORSZÁG – SALERNITANA

A Salernitanáról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az idei szezonban nincs náluk rosszabb topligás csapat. A bajnokságban ők alakítják ki a legkevesebb helyzetet, és ők engedik a legtöbb helyzetet az ellenfeleknek, ennek megfelelően az övék messze a legkevesebb rúgott, és a legtöbb kapott gól is. Nem volt kérdés tehát, hogy erősítésre szorul a keret, de ahelyett, hogy néhány fontos poszton igazoltak volna egy jól átgondolt koncepció alapján, gyakorlatilag lesöpörtek mindent az asztalról, amit eddig felépítettek, és annak szöges ellentétén kezdtek el dolgozni. Mit jelent ez? Hét (!) távozót, és 11 (!) érkezőt jelentett be a klub januárban. Ez pedig minden, csak nem jól átgondolt koncepció.

Érkezők:

  • Éderson (Corinthians, €6M)
  • Mikael (Sport Recife, kölcsönben, €800k)
  • Emil Bohinen (CSKA Moszkva, kölcsönben, €250k)
  • Federico Fazio (Roma, ingyen)
  • Ivan Radovanovic (Genoa, ingyen)
  • Lys Mousset (Sheffield United, kölcsönben)
  • Simone Verdi (Torino, kölcsönben)
  • Radu Dragusin (Juventus, kölcsönben)
  • Pasquale Mazzocchi (Venezia, kölcsönben)
  • Luigi Sepe (Parma, kölcsönben)
  • Diego Perotti (szabadúszó, ingyen)

Ez gyakorlatilag egy vadiúj kezdő tizenegy, kapustól kezdve a támadó posztokig mindenhova érkeztek játékosok vegyesen. Anyagilag viszont nem beszélhetünk túl kockázatos befektetésről, mindössze ugyanis 7,05 millió eurót költöttek el játékosokra.

Eközben távozott:

  • Luca Castiglia ➞ Piacenza
  • Cedric Gondo ➞ Cremonese
  • Ramzi Aya ➞ Reggina
  • Simy ➞ Parma
  • Luka Bogdan ➞ Ternana
  • Michele Cavion ➞ Vicenza
  • Filippo D’Andrea ➞ Teramo

Értük egyáltalán nem kapott ismert összeget a klub, hiszen zömében ingyen, vagy kölcsönben távoztak. Az nem kérdés, hogy a keret a minőséget tekintve erősödött, hiszen Fazio, Verdi, Dragusin, vagy éppen Perotti egészen jól csengő nevek Serie A szinten, ráadásul Franck Ribéryt is sikerült maradásra bírni.

Viszont ha távolabbról nézzük az összképet, nagyon úgy fest, hogy ez a csillogónak tűnő étkészlet végtelenül rozoga asztallábakon áll. Csak idő kérdése, hogy mikor dől össze… Őszintén szólva emlékszik bárki is a történelemből olyan példára, hogy egy klubnak 11 új játékos szerződtetése végül jól sült el? Alig négy hónap van hátra a szezonból, a Salernitana játékosai pedig gyakorlatilag most mutatkoznak be egymásnak – összeszokottságról nincs értelme beszélni. A klub játékosainak közel 30%-a (!) most januárban csatlakozott a kerethez. Ez a keret pedig összességében brutális mennyiségű játékost – 37 főt számlál.

Jóslat: Kiesés csont nélkül. A keret zöme a szezon végén valószínűleg elhagyja majd a süllyedő hajót, a Salernitana pedig pár hónap múlva kénytelen lesz elölről kezdeni a megüresedett posztok betoldozását-foltozását. De akkor már az olasz élvonalbeli alkupozíció hiányában maradnak az alsó polcról “kikukázott” játékosok, akiknek egy Serie B-s kaland is vonzó opció lehet…

SPANYOLORSZÁG – SEVILLA

A legtöbb eseményt a LaLiga-csapatok közül a Barcelona szolgáltatta a transzfer-piacon januárban, de róluk már sokat beszéltünk korábban. Így úgy döntöttünk, hogy most a Sevilla januárját vizsgáljuk meg.

Az andalúzok úgy szerezték meg Jesús Coronát és Anthony Martialt, hogy mindössze 3 millió eurót költöttek el. Ennyit fizettek Coronáért a Portónak, aki ugyan már 29 éves, de ez akkor is aprópénznek tűnik a mexikói szélsőért. Martial kölcsönben érkezett a Manchester United-től vásárlási opció nélkül. Neki idáig úgy tűnt, semmi esélye a kezdőbe kerülni Manchesterben, így a játékosnak minden bizonnyal nagyon jót fog tenni ez a váltás, már csak a játékpercek miatt is. Más kérdés, hogy az azóta kirobbant Greenwood-ügy miatt nem fogja-e megbánni a United Martial elengedését.

Mindkét érkező több poszton is bevethető, ez pedig tovább növeli az amúgy sem egysíkú Sevilla variációs lehetőségeit a támadósorban. Az, hogy ilyen minőségű játékosokkal tudta mélyíteni a keretét a csapat, tovább csökkentheti a hátrányukat a Real Madriddal folytatott bajnoki versenyfutásban (jelenleg a Sevilla 4 ponttal lemaradva a második a tabellán).

A távozók oldalán csak olyan neveket találunk, akik nem számítottak alapembernek a csapatban, ez pedig szintén hatalmas eredmény:

  • Ibrahim Amadou ➞ Metz (ingyen)
  • Óscar Rodríguez ➞ Getafe (kölcsönben)
  • Oussama Idrissi ➞ Cádiz (kölcsönben)

Úgy tűnik, mintha a Sevilla megelégelte volna, hogy Spanyolország negyedik legjobb csapata legyen, és hogy a legjobb játékosairól folyamatosan le kell mondania. A Sevilla szintet akar lépni, és hiába bombázta a nyáron a Chelsea jobbnál jobb ajánlatokkal Koundét, most télen pedig a Newcastle Diego Carlost, a Sevilla nem enged a Premier League klubok nyomásának. Monchi kérlelhetetlenül ragaszkodott Európa egyik legfelkapottabb belső védő párosához, az ő megtartásuk pedig hatalmas fegyvertény. A Sevillának emberemlékezet óta nem volt a mostaninál nagyobb sansza a bajnoki címre…

FRANCIAORSZÁG – REIMS

Korábban már írtunk egy cikket a Reims projektjéről, és főként arról, hogy mennyire fiatal átlagéletkorú a keretük, milyen nemzetközileg is magasan jegyzett játékosokat termelt ki az akadémiájuk az elmúlt években, és hogy milyen elképesztő tehetségek vannak most is ott a csapatukban – ezért erről most nem is beszélnénk bővebben.

Térjünk is rá, hogy mi történt a csapattal a januári átigazolási időszakban: Két 22 éves játékossal erősített a Reims, kölcsönben érkezett a Parma belga jobbhátvédje, Maxime Busi, valamint klubrekordot jelentő 10 millió euróért a Midtjylland amerikai származású, svéd válogatott középpályása, Jens Cajuste.

Cajuste egy modern labdaszerző, box-to-box játékos, akinek technikai és fizikai adottságai is kiemelkedőek. Posztján az egyik legnagyobb tehetségnek számít a korosztályában. A Reims úgy tudta őt megszerezni, hogy a Rennes, az Augsburg, a Brentford, a Fiorentina, de még a Newcastle is harcban volt a leigazolásáért. Fiatal kora ellenére van némi rutinja is, hiszen pályára lépett már az Európa Ligában, a Bajnokok Ligájában, de a svéd válogatottban még a nyári Eb-n is szerepet kapott.

Egy játékos távozott végleg a csapattól januárban, mellette három fiatal került kölcsönbe a több játékperc reményében:

  • Mathieu Cafaro ➞ Standard Liège (€250k)
  • N’Dri Philippe Koffi ➞ Paços Ferreira (kölcsönben)
  • Fodé Doucouré ➞ Red Star FC (kölcsönben)
  • Mamadou Mbow ➞ Nîmes (kölcsönben)

Ha a Sevilla esetében kulcsmozzanatként emlegettük Koundé és Diego Carlos megtartását, a Reims esetében legalább ekkora siker, hogy Hugo Ekitike sem igazolt el a télen, pedig a Newcastle United 25 millió eurót sem sajnált volna az egyik legnagyobb francia csatár-reménységért. Őt a francia sajtó már a következő Mbappé-ként emlegeti (a történetével, és az idei elképesztő formájával külön is foglalkoztunk a már említett cikkben). A Newcastle tehát végül Cajuste után Ekitike esetében is hoppon maradt.

Jóslat: A Reims jelenleg 6 pontra van a kiesőzónától, de ebben a keretben bőven több potenciál rejlik annál, hogy a túlélésért küzdjenek. Merész vállalás lenne, de a pontszámban igen sűrű mezőnyben még akár az európai kupaszereplés is kitűzhető lehet célként (a Konferencia Ligától is “csak” 10 pontra vannak).

NÉMETORSZÁG – UNION BERLIN

Az utolsó blokkban végigvesszük az Union Berlin összes érkezőjét és távozóját, de a fókuszban ezúttal egyetlen játékos lesz – természetesen a magyar vonatkozás szempontjából legfontosabb: Schäfer András.

Érkezők:

  • Dominique Heintz (Freiburg, €150k)
  • Schäfer András (DAC, €1M)
  • Sven Michel (Padeborn, €2,5M)

Összesen 3,65 millió euró költés.

Távozók:

  • Fabio Schneider ➞ KuPS (kölcsönben)
  • Pawel Wszolek ➞ Legia Varsó (kölcsönben)
  • Rick van Drongelen ➞ KV Mechelen (kölcsönben)
  • Cedric Teuchert ➞ Hannover 96 (ismeretlen összeg)
  • Tymoteusz Puchacz ➞ Trabzonspor (kölcsönben, €200k)
  • Max Kruse ➞ Wolfsburg (€5M)
  • Marvin Friedrich ➞ Gladbach (€5,5M)

Eladásokból 10,7 millió eurónyi (ismert) bevétlet termelt a klub, ami a vásárlásokkal összevetve is 7,05 milliós profitot jelent.

Schäferről: Valószínűleg kellett ehhez az átigazoláshoz Szoboszlai és Kalmár sérülése is – na meg persze az a felejthetetlen fejes Neuer kapujába a nyári Európa-bajnokságon. A Bundesliga az a terep, ami többségében nagyon jól szokott feküdni a magyar játékosoknak – az Union Berlin pedig ráadásul ugyanabban a 3-5-2-ben játszik, amiben Schäfer a válogatottban lubickol, pont emiatt ebből az átigazolásból a nemzeti csapat is profitálhat. Nem vezet rögtön egyenes és könnyű út a kezdőcsapatba, de minden adott, hogy András a lehető legjobb körülmények között tudjon fejlődni. A pályafutása szempontjából tökéletes állomást választott, az Union egy köztes lépcsőfok is lehet egy még nagyobb klub felé néhány éven belül…

A fővárosi csapat ráadásul komoly eséllyel pályázik jövőre is a nemzetközi kupaindulásra – az Union jelenleg a 7. a tabellán, de azonos pontszámmal állnak a 4. BL-indulást jelentő helyen tanyázó Leipziggel.