Kezdőlap Blog Mesébe illő Afrika – interjú

Mesébe illő Afrika – interjú

8459
0

Javában dübörög az Afrikai Nemzetek Kupája, sőt már le is zajlottak a csoportkör küzdelmei, ahol megannyi érzelem – az öröm, a csalódás, a meglepetés, vagy éppen a megdöbbenés hullámvasútjára is felülhettünk. És még hol a vége?! A torna apropóján ismét elhoztunk Nektek egy interjút, ahol az alany ezúttal nem más, mint Miskolczi István, a Mesebeli Afrika blog szerzője.

Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy az afrikai labdarúgással szeretnél foglalkozni? Ki/mi volt rád a legnagyobb hatással, illetve mi a legvonzóbb számodra ebben a futballkultúrában?

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek még az 1990-es vb volt az első kölyökként követett nagy futballtornája. Az talán minden idők legszürkébb világbajnoksága volt, de a kameruni válogatott menetelése üde színfoltnak számított. A leginkább az akkor már 38 éves Roger Milla nevével fémjelzett csapatnak az akkor megszokott, pragmatikus európai futballközeggel szembeni lazasága, naivitása, könnyedsége és az olykor már a brutalitás határát súroló vagánysága nagyon megfogott. Akkor még nagyon más volt az európai közeg hozzáállása is a feltörekvő nemzetekhez, kontinensekhez, sokkal inkább az örömteli rácsodálkozás dominált a széles közönség számára is és a vágy, hogy ez a sportág tényleg mindenkié legyen a világon.

Roger Milla az 1990-es VB-n a Kolumbia elleni meccsen, ahol kétszer is bevette René Higuita kapuját.

A szerelem akkor kezdődött, és az azóta történt számos változás ellenére még mindig tart, de a Mesebeli Afrika beindításába csak 2013-ban fordult, amikor kissé megkésve rácsodálkoztam, milyen izgalmas blogkultúra alakult ki Magyarországon és kedvet kaptam, hogy én is megpróbálkozzam vele. Manapság már leginkább azt tartom fontosnak az afrikai labdarúgásban, hogy a kontinentális viszonyok ellenére micsoda, a közönség számára gyakran láthatatlan megpróbáltatásokon keresztül sikerül relatíve fontos eredményeket elérnie a futball mélységes szeretete révén. Az, hogy egy világvégi porfészekből a BL-győzelemig juthat Mané vagy Szalah elképesztő sikernek számít, mint ahogy az is, hogy egyes válogatottak a labdarúgásban képesek felvenni a versenyt olyan országokkal, melyekkel gazdasági vagy infrastrukturális összevetésben egy napon sem lehetne emlegetni őket.

Lehet, hogy én érzékelem rosszul, de mintha az idei Afrikai Nemzetek Kupáját nagyobb figyelem/felhajtás övezné, mint a nyári Copa Américát – ennek ellenére itthon mégsem látható semelyik TV-csatorna kínálatában a torna. Ennyire nehéz/költséges lenne megszerezni a közvetítési jogokat, vagy a szolgáltatók nem tulajdonítottak neki kellő jelentőséget?

Nincs igazából bennfentes rálátásom a sportcsatornák ilyen szintű működésére, de gyanítom, nagy szerepet játszik a magyarországi közvetítések idei elmaradásában, hogy mindegyikük el van foglalva a maga bevett programjaival, a topligákkal, amerikai sportokkal, egyebekkel, így talán a várható érdeklődéshez aránytalanul nagy energiabefektetést igényelne az amúgy javarészt ismeretlen afrikai labdarúgásra való felkészülés.

Az ár is nyilván elég magas lehet, hiszen egy egész tornára kell a javarészt csak ebből működő Afrikai Labdarúgó Szövetségnek megkérnie az árát, miközben a rangadókat és a végső szakaszt leszámítva a meccsek nagy része Magyarországon csak egy vékony réteget érdekel, főleg, ha közben más csatornákon a kényelmes és szappanoperai függőségig szoktatott topligák meccsei mennek.

Mennyire befolyásolhatják negatívan az afrikai labdarúgás megítélését az olyan események, mint a 85. percben lefújt mérkőzés, a többször is elrontott himnusz, vagy éppen a gaboni sztárok körül kialakult botránysorozat?

Nem hiszem, hogy ezeknek különösebb jelentőségük lenne, igazából az európai focikedvelők nagy része eleve meglehetősen lekezelően áll a kontinenshez, ezek a témák éppen azért kerülnek ennyire előtérbe, mert ebben kiélheti a közönség a felsőbbrendűségi komplexusát, miközben az Afrika-kupa rengeteg egyéb eseményével vagy a torna jelentőségével nem akar foglalkozni. Túl korán lefújt meccs volt például a spanyol bajnokságban is áprilisban, pár éve a holland élvonalban, a Guardian pedig egy egész listát gyűjtött össze javarészt angliai esetekből, melyeket mégsem kaptak föl annyira, senki nem általánosított és beszélt az európai labdarúgás negatív megítéléséről.

Az afrikai körülmények persze nagyon különbözőek, de talán épp ez adja meg az ANK lényegét is, hogy a kiszámíthatatlan elemekkel való küzdelem is része a versengésnek. Az afrikai mindennapokhoz képest ugyanakkor egy ilyen torna meglehetősen szervezettnek számít, még akkor is, ha az európai élet több évszázados előnyben lévő elrendezettségéhez viszonyítva néhány dolog érthetetlennek is tűnik. Pont ez a kontraszt adja a torna igazi, számunkra nehezen felfogható jelentőségét a helyi szurkolók számára. A filmekből, a közösségi médiából már rájuk zúduló távoli csodavilághoz a futball egyfajta kapcsot jelent, amin keresztül úgy érezhetik, nekik is jut valami a jóléti társadalmak csillogásából a sok elmaradottság között.

Így hát igazából mind a szervezési problémák, mind az európai reakciók jó előre borítékolhatóak voltak, és míg előbbiben azért érezhető egy kis fejlődés, utóbbiban kevésbé.

Hogy pozitív példát is említsünk – egy női csapat is képviselteti magát a tornán, ami a játékvezetést illeti (a sorozat történetében első alkalommal). Mennyire elfogadott a kontinensen a nők szerepe az elit sportban, illetve milyen az afrikai női labdarúgás helyzete?

Ahogy mindenhol a világban, úgy Afrikában is bőven lenne még mit dolgozni a nők egyenjogúságán, ebben a fejlődési folyamatban pedig szimbolikus terepet jelent a labdarúgás. A női válogatottak versengéseit igyekszik az Afrikai Labdarúgó Szövetség is ugyanúgy promotálni, mint a férfiakét és például a női Bajnokok Ligáját is ebben a szezonban indította be a szervezet.

A hölgyeknek persze gyakran még sokkal amatőrebb körülmények között kell helytállniuk – a labdarúgóknak és a játékvezetőknek egyaránt, de a kis női csapat részvétele a férfi tornán mindenképpen jelentős mérföldkő lehet az emancipáció további lépéseihez.

A szurkolók idén is gondoskodnak a jó hangulatról

Mekkora plusz lökést adhat Kamerunnak a hazai pálya előnye? Látsz-e olyan meglepetéscsapatot a mezőnyben, mint amilyen Dánia volt az Európa-bajnokságon?

Az afrikai labdarúgás kiegyensúlyozottabb, mint az európai, ahol meglepetésnek kell ítélni, ha a világ élvonalába tartozó 5-6 válogatott közé bekerül valaki más is. Itt nagyjából 15 ország úgy indul neki egy-egy kontinenstornának, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen a végső győzelme. Az európai szurkolók talán ritkábban hallanak róluk, de Mali vagy Burkina Faso esetleges dobbantása sem lenne különösebben megdöbbentő.

Nyilván most is kerültek meglepetések a nyolcaddöntőbe, de Malawitól vagy a Comore-szigetektől nem várhatunk további menetelést. Gambia ugyanakkor több tehetséges légióssal debütál most a tornán, a belga szövetségi kapitányuk pedig elég jól kovácsolja össze őket néhány régi veteránnal, így talán egy kör még lehet bennük a nem túl vészes sorsolásuknak köszönhetően.

Mondj három olyan fiatal játékost a torna mezőnyéből, akik talán kevésbé vannak reflektorfényben a hazai közbeszédben, de érdemes lesz rájuk odafigyelni a végjátékban, illetve akiket akár az európai topklubok figyelmébe ajánlanál!

Sok fiatal tehetség már meghatározó játékosnak számít a válogatottjában, akik rajta is vannak a közönség radarján is európai légiós-karrierjük miatt, mint Hakimi, Kossounou vagy Chukwueze. Talán a kevésbé ismertek közé tartozik azonban például a 20 éves jobbhátvéd, Issa Kaboré, akit a Manchester City most épp a francia élvonalban a Troyes-nak adott kölcsön és aki a burkina válogatottban is hozza a néha kissé szertelen, de nagyon lendületes játékát.

A francia élvonalból rengeteg más játékos szerepel a csapatokban, közülük például a 20 éves marokkói Azzedine Ounahi is mutatott szép dolgokat a tornán is. A szövetségi kapitány a továbbiakban is szavazhat még neki bizalmat, és ha nem is az idei tornán, de a jövőben az egyik legfontosabb játékosa lehet az „Atlasz oroszlánjainak”.

Talán a mali válogatott csatára, a 22 éves Ibrahima Koné is ide sorolható még, aki jelenleg Norvégiában légióskodik, de a nemzeti csapatban az összjátékban való részvétele mellett eddig mindhárom meccsen értékesített egy-egy tizenegyest, így ha nem is a topcsapatokba, de feltehetően ő is lép még feljebb az európai ranglétrán is.

Melyik két válogatottat várod a döntőbe?

Egy Afrika-kupán bármi megtörténhet, ezt az idei torna is többször bizonyította már, így nagy dőreség lenne jósolgatni most, amikor már csak egyetlen mérkőzéseken múlik a továbbjutás. 🙂 Ha mégis mondanom kéne valamit, egy klasszikus Kamerun – Nigéria finálét mondanék az ágrajzot elnézve.

2010-ben nem sokon múlt, hogy Ghána bejusson a világbajnokság elődöntőjébe. Képes lehet valaki megismételni ezt a menetelést? Mire számítasz az afrikai országoktól a katari VB-n?

Furcsa volt az a dél-afrikai vb, hiszen „hazai” pályán szerepeltek az afrikai csapatok, a déli félteke téljének hidegében azonban mégsem az ismerős körülmények közé kerültek. Oroszországban is kifejezetten hűvös volt az időjárás és 1982 óta először nem is jutott tovább afrikai csapat a csoportkörből, igaz, Szenegál csak több sárga lapja miatt maradt le Japán mögött a nyolcaddöntőről. Katarban viszont más lesz a helyzet, és nem csak az időjárási körülmények, de a kulturális környezet miatt is több észak-afrikai gárdának félig hazai pálya lesz ez a vb, ráadásul most a novemberi rendezés miatt a Ramadán havi böjt sem fogja megnehezíteni a felkészülést.

Így aztán én várnék most legalább egy továbbjutást a csoportból, de ezt sokszor az erősebb gárdák sorsolása is befolyásolja. Bár a szurkolói lélek nem mindig így ítéli meg, a kontinens helyzetét tekintve már ezt is bravúrként kell kezelni. Aztán az egyenes kieséses szakasz esélyei még inkább függnek az ellenféltől és a szerencsének is egyre nagyobb szerepe lesz az egyes mérkőzéseken is.

Mit üzensz az olvasóknak, miért érdemes követni a Mesebeli Afrika oldalt az ANK után is – milyen tartalmakra számíthatnak tőled a torna végeztével? 

Az az igazság, hogy a nagy tornákat, a vb-t és az Afrika-kupát leszámítva sokkal kisebb az oldal aktivitása, de a fontosabb selejtezősorozatokról, érdekességekről, alkalmanként a légiósok által elért eredményekről, a felbukkanó új tehetségekről rendszeresen beszámolunk, így akit érdekelnek a környezetünktől merőben eltérő és nagyon színes futballkultúra kattintásvadászattól mentes hírei, kövesse bizalommal a Mesebeli Afrikát.