Kezdőlap Blog Miért nem tud a Fradi lenni a magyar Slavia Praha?

Miért nem tud a Fradi lenni a magyar Slavia Praha?

4555
0

Miért is kéne, hogy a Fradi a magyar Slavia Praha legyen? Hiszen 2-1-es összesítéssel kiejtettük őket a BL-selejtezőből! Tény, hogy a párharcból most a Ferencváros került ki győztesen, de ezen kívül aligha van olyan aspektusa az összehasonlításnak, ami kedvező lenne a magyar csapatra nézve. Míg az FTC a jelen sikereinek próbál élni, addig a Slaviának nagyon is biztató a jövőképe – de erről egy kicsit később…

Lassan már idehaza is megszokottá válik, hogy valamelyik magyar csapat bizony rendre ott van az európai kupasorozatok egyikében a csoportkörben. Az Európa Ligában 2018-ban a Vidi, 2019-ben a Fradi szerepelt a főtáblán, 2020-ban pedig szintén a Fradinak a Bajnokok Ligája csoportkörébe is sikerült bejutnia. A Ferencváros idén a BL-főtábláért folyó harcban kiejtette a Slavia Prahát, a svájci Young Boystól a Play Off-ban azonban az első meccsen 3-2-es vereséget szenvedett idegenben. Innen még mindig nem lehetetlen a továbbjutás, de a Fradi a legrosszabb esetben is Európa Liga-csoportkör résztvevő – így már zsinórban negyedik éve biztosan látunk majd magyar csapatot az ősszel Európában.

Akkor mégis hol itt a baj? A tendencia arra enged következtetni, hogy a magyar labdarúgás konstans fejlődésnek indult – de ez sajnos csak részben igaz.

A Fradi meneteléseiből leginkább csak a klub profitál (ők sem hosszútávon), a válogatott, vagy a nemzeti bajnokság már csak közvetett, vagy éppen elhanyagolható mértékben. A tét óriási: az UEFA magyar viszonylatban jelentős pénzjutalmat oszt szét azok között a csapatok között, akik kvalifikálják magukat valamelyik sorozatba. A BL-főtábláért idén 15,6 millió euró jár, emellett minden győzelem 2,8 millió eurót, minden döntetlen pedig 930 ezer eurót ér. Ugyanezek a prémiumok az Európa Ligában: 3,6 millió euró (kvalifikáció), 630 ezer euró (győzelem), és 210 ezer euró (döntetlen).

Hogy kontextusba helyezzük a számokat: a Fradi 2019-es EL-ben való szerepléséért járó pénzdíj a klub egész éves bevételeinek az egyharmadát képezte. Idén a Bajnokok Ligája csoportköre átszámítva kb. 5,46 milliárd forint garantált bevételt jelentene – ez megközelítőleg majdnem a fele (!) a Fradi egész éves költségvetésének (az FTC 2020-as pénzügyi jelentése szerint a klub az előző évben mintegy 12,2 milliárd forintból gazdálkodott).

A klubot ezen kívül az állami támogatások tartják fenn, ami 2011 és 2019 között a költségvetésük 80%-át (!) képezte. Az elmúlt években rendre 100 millió forintos nagyságrendű támogatást vettek fel az utánpótlás-fejlesztésre – ez 2020-ban már 714 millió forint volt.

Mindezek a számadatok azért aggasztóak, mert a Fradi az elmúlt 5 évben mindössze 4 (!) sajátnevelésű futballistát (Csonka, Kundrák, Csontos, Redzic) regisztrált az első csapat keretébe.

Közülük az idei BL-selejtezőkben csak Csontos kapott 90 percnyi, Redzic pedig mindössze 3 (!) percnyi lehetőséget. 2017 nyara óta a klub 18,91 millió eurót (átszámítva kb. 6,6 milliárd forintot) költött el új, jellemzően külföldi játékosok leigazolására. Játékoseladásból a bevételi oldalon mindössze 3,3 millió euró áll, vagyis a Fradi az elmúlt 5 évben 15,61 millió eurós veszteséget könyvelt el transzferekből.

Összehasonlításképpen a Slavia Praha 2017 óta 18,35 millió eurós (vagyis a Fradival nagyjából azonos) költés mellett 52,48 millió euró (!!!) értékben adott el játékost – ez pedig összesen 34,14 millió eurós profitot jelent.

Önmagában azzal nem lenne baj, hogy a Fradi nem támaszkodik az utánpótlásra, hiszen a régióban sok klub tudatosan külföldre, közvetve, vagy közvetlenül a topligákba próbál játékosokat nevelni. A Slavia ebben is remekel, hiszen az 52 millió eurós transzfer-bevételük is így tevődik össze. Az 5 éves távlatnál maradva, ez idő alatt adtak már játékost az angol harmadosztályba, a német másodosztályba, valamint a lengyel, a dán, az osztrák, a szlovák, a belga, a portugál, a svájci, a török, az orosz és a görög élvonalba is – sőt a legnagyobb fejlődés, hogy már közvetlenül a topligákba is:

  • Jiri Pavlenka – Werder Bremen (€3M)
  • Antonin Barak – Udinese (€3M)
  • Jaromir Zmrhal – Brescia (€3,75M)
  • Tomas Soucek – West Ham (előbb kölcsönben, 4,5 millió euróért, majd végleg €16,2M)
  • Petar Musa – Union Berlin (kölcsönben, €200k)
  • Vladimir Coufal – West Ham (€6M)

Azzal, hogy a Slavia Praha a cseh tehetségeket nem egy közvetett átigazolással, hanem direktben tudja értékesíteni a topligáknak, a sokkal nagyobb profit mellett a saját ázsióját is növeli – nem lenne meglepő, ha néhány éven belül az Ajax-szal, vagy a Benficával emlegethetnénk egy lapon a prágai klubot.

Az angol West Ham United összesen 26,7 millió euróért igazolta le a Soucek, Coufal párost a Slavia Prahától

Ha ugyanezt, vagyis a külföldre exportált hazai játékosok helyzetét az FTC-nél vizsgáljuk meg, lesújtó az eredmény. Beleértve a Fradi felnőtt, az U19-es, valamint a B-csapatát, az elmúlt 5 évben egyetlen egy (!!!) magyar játékos igazolt a klubból külföldre: idén nyáron Lovrencsics Gergő a horvát Hajduk Split csapatához, ráadásul ő is ingyen. Plusz a maga 32 évével őt már erős jóindulattal sem nevezhetjük ígéretes tehetségnek. Hiába tehát az utánpótlásba befolyó milliárdos nagyságrendű összeg – a fiatal magyar tehetségeket mind a keretben, mind az értékesített játékosok között nagyítóval kell keresni – rendre hiába.

Fontos hozzátenni, hogy a Slavia sem 100%-ban a saját akadémiájára támaszkodik, hajlamosak lefölözni a cseh bajnokság többi csapatának legnagyobb tehetségeit, hogy aztán ők kasszírozzák be a topklubok busás pénzeit a játékosokért – ami százalékos alapon persze visszacsorog a nevelőklubokhoz is, és pont ettől lesz versenyképes a cseh Fortuna Liga. Korábban a Fradi is próbált amolyan “ligaválogatottat” építeni, de a zenitjükön már rég túllévő Priskin, Hajnal, vagy éppen Gera leigazolása nem igazán hordozta magában a megoldást a magyar futball jövőjét illetően.

De akkor hogyan tudta kiejteni a Fradi a Slavia Prahát a BL-ből?

A párharcból mégis a Fradi jött ki győztesen (Fotó: Slavia Praha Facebook)

Itt érkeztünk el az idei nyárhoz, ahol a Bajnokok Ligája selejtezőkörében a magyar és a cseh “kirakatcsapat” egymás ellen kellett, hogy kiharcolja a továbbjutást. A Fradi már az előző évi BL-meneteléshez képest is sokkal kevésbé támaszkodott a hazai játékosokra. Ezt jól mutatja az a sokkoló arány, hogy míg a párharc során Jindrich Trpisovsky 8 cseh játékosnak is bizalmat szavazott, addig a Fradiban a két meccs során mindössze 2 magyar (!), Dibusz és Botka kapott lehetőséget. A Ferencváros tehát tudatosan döntött úgy, hogy a pillanatnyi eredmények oltárán feláldozza a magyar játékosok nemzetközi meccseken való “felépítését”. Az odavágót egy a FIFA-játékba illő szerencsétlen öngóllal, és egy büntetővel nyerte a Fradi – a két gólos előnyt pedig már sikerült a párharc végéig megőrizni. A győzelem nagyban a szerencsének volt köszönhető, hiszen ha összesítjük a két meccs statisztikáit, a csehek (a gólokon kívül) szinte mindenben a Fradi fölé kerekedtek:

  • Labdabirtoklás: 37% – 63%
  • xG: 1,49 – 3,85
  • kapura lövések: 9 – 27
  • támadások: 186 – 263

A Slaviát tehát a kiesés ellenére sem szabad lebecsülni (vagy a Ferencváros képességeit a realitáson túlbecsülni), főleg annak függvényében, hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt években. 2017-ben még a csoportkör jelentette a végállomást a prágai csapatnak az Európa Ligában, hogy aztán egy évvel később egészen a negyeddöntőig meneteljenek, ahol csak a későbbi győztes Chelsea tudta őket megállítani. 2019-ben egy brutálisan nehéz BL-csoportban szerepeltek a Barcelona, Inter, Dortmund hármas mellett – a Slavia itt a Camp Nouból és a San Siróból is 1-1 ponttal távozott. Tavaly ismét az EL-ben, ismét a negyeddöntőig jutottak, ahol ismét egy londoni klub, az Arsenal ellen búcsúztak. Előbb-utóbb benne lehet ebben a csapatban, hogy még nagyobbat villantsanak Európában.

Milyen szerepe van a Fradinak, vagy a Slaviának a válogatott futballban?

Az idei Európa-bajnokság tökéletes terep volt, hogy ezt megállapítsuk. Csakúgy, mint a Ferencváros a BL-ben, Marco Rossi válogatottja is a légiósokra épül. A Fradiból érkezve egyedül Botka Endre tudott meghatározó szerepet betölteni az Eb-n remekül szereplő nemzeti csapatunkban. Hiszen hiába volt két Fradi-kapus is az Eb-keretünkben, Gulácsi mögött egyetlen perc sem jutott Dibusznak, vagy Bogdánnak. Lovrencsics a portugálok elleni nyitómeccset még végigjátszotta, a maradék két találkozón viszont már egyértelműen Négo volt az első számú választás a jobb oldali szárnyvédő posztra. A portugálok ellen Sigér is kapott 13 percet. Az Eb-keretből talán még Nagy Ádám Fradi-kötődését érdemes megemlíteni, aki 18 és 21 éves kora között szerepelt az FTC-ben – bár kissé túlzás lenne őt Fradi-nevelésnek tekinteni.

A Ferencváros játékosai összesen 383 percet töltöttek a pályán az idei Európa-bajnokságon.

Ezzel szemben a cseh válogatott gerincét lényegében a Slavia Praha adta

Csehország zömében (jelenlegi, vagy korábbi) Slavia-játékosokkal jutott Eb-negyeddöntőbe

A csehek EB-keretében Boril, Holes, Zima, Masopust és Sevcík is a Slaviát képviselte, miközben a keretben Mandous, Celustka, Coufal, Soucek, Král, Jankto, Barák, Krmencík és Pekhart is volt már Slavia-játékos, vagy Slavia-akadémista. Egyébként a másik prágai csapat, a Sparta Praha is erős maggal volt jelen az Eb-keretben. Az összehasonlításban azonban csak azokat vettük figyelembe, akik az Európa-bajnokság idején is a Slavia játékosai voltak, ami mindössze 4 játékosra szűkül, annak fényében, hogy David Zima habár kerettag volt, nem kapott lehetőséget a tornán.

A Slavia Praha játékosai összesen 1.205 percet töltöttek a pályán az idei Európa-bajnokságon.

A két számadatot nem túl fair összevetni, hiszen míg Magyarország – ha csak egy hajszállal is – a csoportkörben búcsúzott, addig a csehek negyeddöntőt játszottak Dánia ellen – ergo két meccsel több lehetőségük volt növelni a játékperceiket. Viszont, ha az egyenes kieséses szakaszt lecsupaszítjuk a tornáról, és csak a csoportkört vesszük figyelembe, a Slavia-játékosok még mindig 701 perccel büszkélkedhetnek a Ferencváros 383 percéhez képest.

Magyarország nem áll készen arra, hogy a válogatott képes legyen a hazai bajnokság játékosaira támaszkodni (ez valószínűleg a közeli jövőben nem is lesz másképp) – a nemzeti csapat erejét, és létjogosultságát éppen az egyre több topligás légiósunk adja. Ahogy a Ferencváros sem áll készen arra, hogy a nemzeti csapat támasza legyen, vagy hogy kellően bízzon a magyar játékosaiban, amikor egy nemzetközi kupameccset kell játszani. Egyelőre sajnos semmilyen jel nem mutatkozik arra, hogy a Fradi a jövőben ezen változtatni szeretne – pedig éppen a Slavia példája mutatja, hogy igenis létezik más út…

Előző cikkA Real Madrid második számú kapitánya szerződést hosszabbított.
Következő cikkA nap leghasznosabb statisztikái, 2021.08.21.